A méltó búcsú nem történhet szavak nélkül. A néma csend helyett a szavak beszélnek. Elmondhatnak egy hosszabb-rövidebb életmesét.
Egy életmesét, amiben éppúgy vannak szomorúbb és fájdalmasabb történetek, mint ahogy vannak boldogabb, vidámabb emlékek. Mint ahogyan az az életben is van.
A méltó búcsú anélkül is megtehető, ha az eltávozott magánéleti dolgairól kegyeleti okból nem beszélhetünk.
A halotti beszéd szavai minden esetben együttérzően, megértően szólnak megtisztelve azzal az elhunyt életét és halálát, a hozzátartozók kegyeletét – bármi is volt.
A búcsúztatás nívóját nagyszerű költők versei tarkítják.
……
Dsida Jenő: Halottak napja
……
Azután minden újra csendes, és álmodik a temető.
Köröttem csend – és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! –
……
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok –
……
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.
Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő!
……
Azután
minden újra csendes,
és álmodik a temető…..
