Gyász

 

 

Minden veszteséget gyászfolyamat követ.  Ez egy természetes emberi dolog. De nem csak emberi dolog, láttam az állatoknál is akik elveszítették gazdájukat, vagy társukat. Láttam szemükben a szomorúságot még enni sem volt kedvük.

A búcsúzás a gyászfolyamathoz tartozik. Segít az elengedésben a megértésben. Bár eleinte még azt érezhetjük hogy nincs tovább, ám azt is érzékeljük, hogy az élet kicsit másképpen, de megy tovább. Idővel a gyász enyhül újra megtanulunk mosolyogni újra meglátjuk a jót a szépet. Az emlékek emlékek maradnak, amiket felidézvén megértjük azt, hogy mennyivel tapasztaltabbak érettebbek lettünk általa. Mennyi minden történt, mennyit tanultunk belőle, mennyit változtunk. Másképp állunk az élet dolgaihoz, szeretteinkhez mint annak előtte. Mert megtanultuk megbecsülni azt ami van. Szeretteink által. Ég veletek!

 

Maurice Maeterlinck – A kék madár

………..

„Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom,
Örök a szél és a lomb a fákon,
Örök a magány és örök az emlék,
Bennünket lágyan ringat a nemlét.

……….

De ha gondolsz ránk, mi felébredünk,
De ha gondolsz ránk, érinted kezünk,
De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk,
De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk.”

 

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük