Elköszönni, elbúcsúzni bizony nem egyszerű, hiszen a távozótól való elválás visszafordíthatatlan. 

„Mintha nem lenne abban semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik, hogy minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket megszeretünk s a táj elmosódik a múltba.” /Wass A./

A végső búcsú igazán embert próbáló feladat. Talán nincs is nehezebb dolog ennél. Egy fekete örvényben érezhetjük magunkat, amelyről azt gondoljuk, többé nem ereszt minket. Már semmi sem lesz a régi. 

Szónokként segítek abban, hogy minél elviselhetőbbé tegyem az elviselhetetlent. Hogy elmondjam nem élt hiába. Hogy elmondjam mennyivel több lett általa a világ. Hogy elmondjam nincs halál csak a végtelen nyugodjék békében!

NAGY MÁRIA

06/30 859-6231                                     info@lelekkisero.hu

    „Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva
                 a Szerelmet a túlsó partra?” /Nagy László/