Búcsúzás

Méltósággal elbúcsúzni bizony nem könnyű feladat. Olyankor az ember szíve megtelik bánattal, mégis minden erejét összeszedve kíséri szeretett halottját a végső úton.

 

„Mintha nem lenne abban semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik, hogy minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket megszeretünk s a táj elmosódik a múltba.” /Wass A./

 

Szónokként azt biztosítom, hogy kegyelet teljes szeretettel és tisztelettel búcsúzzunk.

A búcsúbeszédben  elhangzik egy két szép emkék, személyes történet, amit az odaillő versekkel koronázok meg. Mindezeket személyesen beszélem meg az érintettekkel. Kívánságaikat figyelembe véve készül el a korrekt összeállítás.

 

NAGY MÁRIA

06/30 859-6231                                     info@lelekkisero.hu

 

             

    “Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva
                 a Szerelmet a túlsó partra?” /Nagy László/ 

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.